Újra itt. Jelen. Önmagamért. Írok, vagyis próbálok, mert azt mondta nekem írnom kell… Itt vagyok. Ahogy szoktam rohanva és totál káoszban végre ide értem és gépelek. Mondhatjuk úgy is, valamiféle előszót csinálok, vázlatfélét az olvasóknak, már ha vannak olyanok, hogy valamiféle átfogó képet kapjanak mit is akarok én itt. Írtam blogot még Angliában, afféle naplószerű […] Tovább
A lényeg, hogy soha ne add fel önmagad…a lényeg, hogy hinni kell mindenben, ami Te vagy. Hinned kell napsugárban, az esőcseppben, a nagy viharokban, a hóesésben, egyetlen parányi homokszemben, egy félredobott kőben, egy virág illatában…a szavakban, a gondolatokban, a nevetésben, az ölelésben, a kézfogásban, a tekintetben,…az új napban, a reggeli ébredésben, a déli pörgésben, az […] Tovább
Fülledt nyári szél lengedezett a város határában. Színes, alkonyi napsütésben úszott a táj, jelezve, hogy a tücskök már a koraesti koncertjükre adták a fejüket, a békák is vidáman csatlakoztak a mezei zenészek seregéhez. Pici fel alá járkált a nem rég aratott gabona mezőn. Okos barna szemeivel figyelte a körülötte zajló eseményeket, miközben prüszkölt egyet. Azok […] Tovább
…kérdeztem egyszer az egyik barátnőmet. Azt mondta neki nincs. Szeret spontán élni. Nos én is, csak én szeretem megvalósítani az álmaimat is. Szeretek újabb és újabb célokat kitűzni magam elé. A vágy hajt előre, a vágy, hogy amit elképzelek, valósággá váljon. Persze amikor az ember túljut valamin, akkor már úgy zsebre vágja az egészet azzal […] Tovább
Reggel húzd fel a legszebb mosolyod és viseld azt minden nap. Egy nőnek ennél szebb és egyedibb kiegészítő nem kell. Ha kell, irányíts vele. Aki mindenre tud húzni egy mosolyt, az rendelkezik a dolgok felett, és nem azok uralják őt. Egy mosoly lehet az is, ami közelebb hoz másokhoz. Ki ne akarna elkapni egy kis […] Tovább
Te hiszel a tündérekben? Én mérhetetlenül. A gyermeki énem azokban is, akik a fákról leselkednek, rám miközben az erdőben sétálok vagy azokban, akik reggelente a friss harmatot szedegetik a legszebb virágaimból a kertemben… De most azokról beszélek, akik köztünk járnak, de mégis ízig-vérig tündérek. Olyan emberekről, akik minden egyes nap egy cseppnyi varázslatot csempésznek az […] Tovább
Vegyél fel egy kényelmes otthoni göncöt…hagyd a hajad senkit sem érdekel…a zoknidat is nyugodtan húzd a nadrág fölé…most senkit sem zavar…ha még egyszer belenézel a tükörbe agyon ütlek…mondom: otthon vagy…amúgy is akkor vagy a legtökéletesebb amikor ilyen emberi vagy. ..na most lépj bele a kis mamuszodba… csoszogj ki a konyhába… tekerd fel a rádiót… vedd […] Tovább
Néha azt gondolom, hogy az életem egy hatalmas játszótér. Felülök az érzelmeim hintájára, aztán egyszer fent és egyszer lent… egyszer megérintem az eget, másszor a földre marok. Aztán ha úgy tartja kedvem, ha fent vagyok, kiugrok és repülök…na akkor vagyok a legboldogabb. Lehet akkor a legkockázatosabb, de ha nem teszem, sosem tudom meg, hogy milyen […] Tovább
Az emberek mindig várnak valamire. Reggel azt várják, hogy mikor lesz a napnak vége. Este pedig a következő napot várják. Nincs semmi rossz az örömteli várakozásban, de lehet lottó ötöst nyernék, hogy a várakozásaink nagy százaléka nem ebből fakad, sokkal inkább a keserűségből. Várjuk a jobbat, a szebbet, hátha megoldódik ez vagy az. Pedig az […] Tovább
Figyelj rám mert csak egyszer mondom el. Olyan ember vagyok, aki nem hátrál meg, aki a végsőkig harcol, akár fél lábbal tele sebekkel vérző szívvel…igen kis anyám nem a jó ellenfelet találtad meg a magad számára, szóval, hogy lásd milyen kegyes harcos vagyok, azt mondom itt állj meg és ne tovább, míg meg nem égeted […] Tovább
